4. fejezet - The Rockwill clan

Sziasztok!
Tudom azt mondtam szünetelek, de kidolgoztam egy tervet, és ha minden rendben megy, akkor lesz elég időm tanulni, és írni is. Egyébként sem bírtam volna ki, hogy ne írjak:)
A képen Guntars Asmanis, a mi Chris Rockwill-ünk:)
Először Taylor Swift - Back to December című klipjében láttam, és egyszerűen teljesen totálisan beleszerelmesedtem:D
Jó olvasást,
Puszii

Ajj, a fenébe! Átfordultam a másik oldalamra, de még így sem tudtam elaludni. Folyton járt az agyam, és a holnapi napon gondolkoztam. Vajon milyen lesz a suli? Lesznek, akik barátkozni akarnak majd velem? És, a fekete hajú plüssmaci is ott lesz? Jajj, Kay, ki kell verned a fejedből azt a fiút. Hisz kinevetett! Ez idegesített a legjobban, persze tudtam, hogy nem azért nevetett, mert hülyének tart, hanem… ááá, aludni kell. Most nem járhat ilyeneken az agyam. Hanyatt feküdtem, és a plafont bámultam. Magam elé idéztem Nicky arcát, és folyamatosan arra koncentráltam. Egyszer csak elfáradok a koncentrációban. És hála az égnek így lett, fél óra múlva már úgy aludtam, mint akit kiütöttek.

Ébresztő húgi! Mindjárt kész a reggeli – ébresztett fel nővérem, de én inkább a fejemre húztam a takarót, és eltaszítottam a kezét

Ugyan már Lily, még az órám sem ébresztett. Majd ha idő van kelek – nyöszörögtem, és szinte végszóra az órám is elkezdett pittyegni. Fenéve!

Na Kay, gyerünk már az órát is jelzett, idő van! – nevetett fel Lil

Kayla Roselle King, ha nem kelsz fel most azonnal, esküszöm rád öntök egy kancsó vizet. Nem viccelek, tudod nagyon jól! – fenyegetett meg. Rögtön felpattantam az ágyból, emlékeztem még azokra az időkre, amikor Lily ébresztett minket, jópárszor megcsinált már a vizes dolgot.

Rendben, oké ébren vagyok. Ha lennél olyan szíves, kifáradnál? Szeretnék felöltözni – mutattam az ajtóra felhúzott szemöldökkel. Lily csak megcsóválta a fejét, és kisétált.

Hú, rendben. Bekukkantottam a szekrénybe, és pár másodperc múlva kiválasztottam egy fekete csőfarmert, és hozzá egy türkiz felsőt. Gyors felkaptam őket maagmra, és egy bokacsizma kíséretében besétáltam a fürdőbe. Miután elintéztem a teendőimet, lecammogtam a lépcsőn, és már ott éreztem Gavin isteni reggelijének illatát. Megreggeliztünk, aztán összekaptam az iskolás cuccaim, és már indultunk is a suliba. Lily-t útközben kitettük a kórháznál, aztán Gavin bekanyarodott az iskola parkolójába.

Már tömegével álltak a diákok, és klikkekbe tömörülve csacsogtak. Gavin lefékezett a tanári parkolóban, és amikor kiszálltam, egy ezüst Volvo, és egy terepjáró húzott el mellettünk.

Ezek a Cullen gyerekek mindig olyan gyorsan vezetnek – rázta meg a fejét rosszalón Gavin, nekem viszont felkeltette a figyelmem a nevük.

Cullen? A doki gyerekei? – kérdeztem Gavint, miközben a terepjáróra függesztettem a pillantásom

Igen, tegnap találkoztál Carlisle-al? Igazán kedves ember, és a gyerekeire sincs semmi panaszom, de azért egy kicsit vezethetnének lassabban – és abban a pillanatban a terepjáró ajtaja kinyílt, és a maci lépett ki. Úristen! Gyors elfordultam, még mielőtt felém pillanthatott volna

Aha, na akkor megyünk? – néztem fel rá, és meggyorsítottam a lépteim

Persze. Kay hova sietsz? – vonta össze szemöldökét

Sehova, csak tudod… izé, szóval eléggé megnéznek, hogy a töri tanárjukkal jövök suliba – találtam ki egy hazugságot, amiben végül is volt egy kis igazság, de jelen pillanatban jobban akartam kitérni Cullenék pillantása elől.

- Rendben, gyere akkor elintézzük a papírjaid – intett az egyik iroda felé

5 percbe sem telt, hogy Gavin lerendezze a papírjaim, utána viszont rengeteget pletyizett a titkárnővel. Elhúztam a szám, és nekidőltem a falnak, és a diákokat figyeltem. Az egyik csoportjuk felkeltette a figyelmem. 2 lány, és egy fiú. Az egyik lánynak hosszú, barna, egyenes haja volt, és igazi gazella alkata. A másik lány szőke volt, kék szemmel, és ártatlan, kislányos mosolya egy percre sem hervadt le az arcáról. És a fiú… Magas, izmos, szögletes, gyönyörű arc. Az egyik legtökéletesebb férfi mintapéldány. Nem szokásom ilyet mondani, de az a fiú, tényleg eszméletlenül gyönyörű volt. Valószínűleg észrevehette, hogy őt bámulom, mert felnézett, és rám nézett. Egyenesen a szemembe. Úgy éreztem, rögtön összepisilem magam a gyönyörtől. Soha életemben nem láttam még ilyen szimpatikus, és gyönyörű arcot. Hirtelen jött lányos zavaromban, mindenfelé tekintgettem, csak nem rá. Végül tekintetem megállapodott a mellette lévő szöszin, de még észrevettem, ahogy elvigyorodik. Egyszerűen fizikai fájdalmat éreztem, késztetést, hogy lerajzoljam ezt a tökéletes metszésű arcot, de visszafogtam magam. Egészen kiskoromtól kezdve imádtam rajzolni. Főleg portrékat, és akárhányszor ilyen szép arcokat láttam, muszáj volt lefirkantanom. De Gavin elindult, és engem is magával húzott.

- Nos Kay, arra kérlek, hogy minden órád után gyere be hozzám a tanáriba, és majd én megmutatom, hogy hol lesznek az óráid. Értve vagyok? – nézett rám

- Jaj Gavin, ne már. Első napomon eláshatom magam, hogyha minden szünetben a töri tanár fog kísérgetni. Tudod, haladnod kéne a korral. Ez ma már nagyon cikinek számít – világosítottam fel, és amekkora szerencsém van, pont akkor folyt le a beszélgetésünk, amikor a szépfiú mellett haladtunk el. Remek… Ráadásul a fiú is pont jött mellettünk.

- Kayla. Én tényleg értékelem azt, hogy ennyire ki akarod magad húzni a dolgok alól. De tudod a nővéred megkért rá, hogy vigyázzak rád, és ne hagyjalak elkanászodni. Ismerlek Kay, tudom, hogy sosem tennél nagyon durva dolgokat, de abban, amit a nővéred, és az apád is állít van valami. Úgyhogy kérlek, gyere be minden órád előtt hozzám, oké? – kérdezte

- Rendben. De akkor is Gavin. Ez hülyeség. Otthon sem csináltam semmi őrültséget, és mégis apám ideküldött az Isten háta mögé. Most őszintén, szerinted megérdemeltem? Mármint, ajj már megint rosszul fejeztem ki magam. Szóval nem azzal van a baj, hogy veletek kell lennem, hanem, hogy itt. Hiányzik Nicky, és a házunk. Örülök annak, hogy veletek vagyok, de ha már egy rossz szót is szólok Lily rögtön bepanaszol apánál. És akkor apa azt hiszi, hogy nem javulok, és felborítsa az egyességünk – sóhajtottam egyet

- Milyen egyességet? – vonta össze szemöldökét Gavin, de pont becsöngettek, ezért csak odaszóltam neki, és már indultam is a terem felé.

- Majd elmondom, szia!

A matek óra istentelenül unalmas volt. Egyedül ültem a terem legvégén, és hála az égnek a tanár sem akart bemutatni. A következő órák is mind unalmasan teltek el, aztán jött az ebéd. Egészen addig, amíg be nem léptem az ebédlőbe, abban reménykedtem, hogy majd lesz egy rejtett sarokba egy üres asztal, de persze, hogy nem. Ahogy beléptem, észrevettem, hogy egy asztal sem üres, és ahogy körbenéztem, megakadt a szemem Cullenék asztalán. Csak ők ültek ott, senki más a családon kívül. Levettem egy almát, és egy üdítőt az asztalról, közben pedig az asztalokat figyeltem, hátha megpillantom a suli leglúzerebb lúzerjeit, és leülök közéjük, amikor egy kislányos arc eltakarta a kilátást.

- Hello. Te vagy az új lány, igaz? A nevem Elisabeth Rockwill, de szólíts csak Lizzy-nek. És mi is a te neved? – nyújtotta felém egyik kezét, miközben szüntelenül vigyorgott

- Szia. Kayla King. Szóval már mindenki tudja, hogy én vagyok az új lány? – fintorogtam. Nagyon nem tetszik, hogy mindenki tudja, ki vagyok.

- Ó igen, de csak annyit tudnak, hogy Mr. Wood feleségének a húga vagy. Komolyan? Én először el sem hittem. És miért is jöttél ide? Meddig maradsz? – csak úgy záporoztak felém a kérdések, de persze, arra hogy válaszoljak nem is hagyott időt.

- Jajj Liz, hagyd már szegényt, hogy levegőhöz jusson. Amúgy szia, Chris vagyok. Lökött Lizzy bátyja – bukkant fel a szépségesen szép arcú fiú a folyosóról. De király vagy Kay…

- Hello. És a kérdéseidre a válaszok, igen tényleg Gavin a sógorom. Az apám küldött ide egy hatalmas hülyeség miatt, és kb. 2 hónapig maradok. Öhm, volt még kérdés? – nevettem fel, őszintén megvallva nagyon szimpatikus volt a kiscsaj, a bátyjáról nem is beszélve

- 2 hónapig? Az nagyon kevés idő. Gyere, ülj le az asztalunkhoz. És hidd el, bőven van még kérdésem – ajánlotta fel, én pedig kapva-kapva az alkalmon, követtem őket, de amekkora szerencsém van, az asztaluk pont Cullenék mellett volt. Istenem, miért büntetsz ennyire?

- Szóval Kayla. Hm, milyen szép neved van. Van ennek becézése? – dőlt előre a székén Liz, és bámult rám azokkal a hatalmas szemeivel. Nicky-re emlékeztetett, szóval már előnnyel indult nálam.

- Hát a családom általában Kay-nek szólít. Szóval, csak nyugodtan – mosolyodtam el, és beleharaptam az almámba.

- Oké, szóval mi is volt az a hatalmas hülyeség amiatt az apukád ideküldött? Hol laktál ezelőtt? És miért csak 2 hónapig maradsz? – tette fel a kérdéseket Liz

- Hát… izé, Phoenix-ből jöttem, és… szóval a többi kérdésedre a választ inkább megtartanám magamnak. Mármint, nagyon szimpi vagy, meg minden. De még nem ismerlek, és mi van, ha holnap valaki mástól hallom vissza? Szóval azokra inkább nem válaszolnék – húztam el a szám

- Ó hidd el, mi nem mondjuk el senkinek sem. Mi vagyunk a suli úgymond „kitaszítottjai”. Senki sem áll velünk szóba, vagy ha igen, akkor is csak ócsárolni tudnak. Ha gondolod, mi is elmondunk pár cikis dolgot, és akkor elmondhatod. Vagy kérdezz tőlünk is bármit, mi elmondjuk, és akkor majd megbízhatsz bennünk, kérlek – elképesztő, hogy szegény lány mennyire vágyik a szeretetre. Végül is, miért ne mondhatnám el nekik

- Liz, ha nem akarja elmondani, akkor nem kell – szólt közbe Chris. Istenem, milyen szép a hangja.

- Nem, semmi gond. Rendben elmondom. Szóval 2 éve a szüleim elváltak, és az anyánk elhagyott minket. Mármint engem, meg az öcsém. Apám szerint azóta megváltoztam, rossz irányba. Végül is van benne valami igazság, de mindegy. Nem vagyok sem drogos, sem iszákos, mielőtt még azt feltételeznétek. Csak… megváltoztam. Nem tartom magamban a véleményem, és emiatt sokszor rosszat gondoltak rólam. Na mindegy, apám most „megelégelte” hogy ilyen lettem, és azt várva, hogy majd vissza változok a régivé, ide küldött a nővéremhez, és a férjéhez. Viszont ha 2 hónapig maradok, és akkor sem tetszik, akkor hazamehetek. – vontam vállat a végén, és vártam a kérdéseket, amik hamarosan meg is érkeztek

- Miért vagy benne olyan biztos, hogy nem fog tetszeni Forks? Nehéz elhinni, de elég jó kis hely – szólalt meg Chris. Ó te jó ég, hogy lehet valaki ilyen gyönyörű teremtés?

- Ha tetszene, sem maradnék. Nincs itt semmi, ami engem vonzana. És különben is. Még csak tegnap érkeztem, és már hiányzik az otthonom – válaszoltam

- Ne félj Kayla King, majd mi teszünk róla, hogy itt maradj. Majd a Rockwill klán megmutatja, milyen tuti hely Forks – vigyorgott rám Liz

- Rockwill klán? – nevettem fel

- A „menő csajok” így hívnak minket. A suliban csak mi, és Cullenék vagyunk kiközösítve – a végére lehalkította a hangját, mivel Cullenék pont mögöttünk ültek.

- Egyébként, van még egy haverunk, Rosalie Hortner, ő is a suli királynőihez tartozik, de néha napján velünk is szóba áll. Elvégre csak ovis korunk óta vagyunk barátnők. De nem is baj. Úgy érzem Kay, hogy mi nagyon jó barátok leszünk. Most már te is a Rockwill klánhoz tartozol – vigyorodott el

- Lizzy, nem gondolod, hogy előtte Kaylát is meg kéne erről kérdezned? – csusszant mellénk Chris, én pedig még levegőt venni is elfelejtettem. Csupán 5 centi választott el minket egymástól

- Nyugi Lizzy, szívesen csatlakozok a klánotokhoz – kacagtam fel

- Egyébként, ki is az a Rosalie? – kérdeztem

Liz csak elővett egy kis tükröt a zsebéből, és úgy forgatta, hogy pont mögénk lehessen látni. Ami először szembe tűnt, az az, hogy Cullenék minket figyeltek… a macit is beleértve. Aztán arra a lányra néztem a tükörben, ahova Liz mutatott. Á, szóval az a Rosalie az, aki velük volt a folyosón.

- Oké, láttam

- Szóval Kay, van kedved délután összeülni, csak úgy beszélgetni? – fordult felém Chris, és nézett mélyen a szemembe. Istenem, milyen gyönyörű barna szemei vannak. Miért kell ilyen tökéletesnek lennie?

- Hát, persze szívesen. De a nővérem nem enged el délután sehova sem. De mi lenne, ha ti jönnétek el hozzánk? Lily biztos örülni fog, hogy már szereztem barátokat – mosolyogtam, és tényleg úgy éreztem végre igazi barátokat szereztem, aztán egyre erősebben kezdtem érezni, hogy valaki engem bámul. Lassan hátrafordultam, és nem tévedtem. A fekete hajú maci szúrós tekintettel figyelt engem. Aztán a mellette ülő tüsis hajú lány megszólított.