5. fejezet - First steps... for a love?

Sziiasztok!
Ahogy ígértem, itt is vagyok a frissel:)
Remélem tetszik majd!
Ajánlott zene: The Fray - Never Say Never
El sem hiszem, de ehhez a történethez annyira sok ihlet és ötlet jön...huu, és mostanában egyre hosszabbak a fejik, aminek nagyon örülök:) Kérek szépem komikat:D
Jó olvasást!
Puszii
Ja és a képen Chris*.* I LOVE HIM♥

- Szia Kay! Mi már találkoztunk, Alice Cullen vagyok. Ők a testvéreim: Edward, és Emmett, ő pedig a párom Jasper Hale. A nővéred mesélte, hogy tegnap költöztél ide. Ha van kedved, körbevezethetünk. Eljöhetnél velünk vásárolni, úgy is ma terveztem egy kisebb kiruccanást – ajánlkozott Alice

- Öhm, hát ez igazán kedves tőled Alice, de Lizzy-ékkel már megbeszéltünk egy összejövetelt – húztam össze magam. Ilyen is csak te lehetsz Kay, rögtön barátkozni akarnak veled, és te lerombolsz mindent.

- És mi lenne, ha Lizzy, és a testvére is jönne velünk? Kérlek, nagyon szeretnénk megismerni már. Naa, jó buli lesz – vigyorgott rám

Hátranéztem Lizékre, és úgy láttam neki nincs problémája vele, viszont Chris arca teljesen elfelhősödött, és a válaszomra várva figyelt engem.

- Rendben. Mikor és hol találkozzunk? – kérdeztem

- Szuper. Mondjuk nálatok Kay? Lizzy, nektek megfelel, ha ott találkozunk? – fordult Alice vigyorogva Liz felé

- Persze, oké, De szerintem már mennünk kell, mindjárt kezdődik az óránk. Kay, neked milyen órád lesz? – fordult felém

- Öhm, történelem – vettem elő az órarendem

- Remek, nekem is az lesz. Van kedved mellém ülni? – szólalt meg először a nagy maci, Emmett Cullen. Még a hangja is olyan, mint egy dörmögős mackónak – nevettem fel magamban

- Oké. Másnak nem lesz törije? – kérdeztem

- De. Nekem is az lesz – válaszolta mogorván Chris. Mi baja lehet?

- Ó – gratula Kay, ennél értelmesebbet nem is tudtál volna mondani

- Jössz Kayla? – fordult vissza az ebédlő ajtajától Emmett. El sem hiszem. Tegnap találkoztam vele először, és ma már szinte… haveri viszonyba kerültem vele. Nem is beszélve Rockwill-ékről. Nagyon megkedveltem őket.

Még egyet Lizzy-re mosolyogtam, aztán Chris-re pillantottam, és a hátam mögé intve jeleztem, hogy jöjjön. Mikor már odaért mellém, megkérdeztem:

- Nem bírod Cullenéket túlságosan igaz?

- Talán. Lehet. Na jó, tényleg nem bírom őket. Van bennük valami… nem is tudom, megmagyarázhatatlan. És nem tetszik, hogy meghívtak téged. Mármint, nyugi ne hidd azt, hogy súlyos féltékenységi rohamaim vannak, de ők általában senkihez sem szólnak. Eléggé furcsa szerzetek. És biztos vagyok benne, hogy valamit terveznek – merengett el a végére Chris, aztán rám nézett, és várta a válaszom

- Mondd Chris, nem vagy te egy kicsit paranoiás? – nevettem fel, és szerencsére ő is velem nevetett

- Meglehet. De akkor is. Rajtuk fogom tartani a szemem. Nem fogom hagyni, hogy ellopják a klánunk legújabb tagját – nevetett fel, de rögtön el is komorul, amikor felnézett és észrevette, hogy Emmett minket figyelt a terem ajtajából

- Nem baj, hogy mellé ültem? – néztem Chrisre. Először úgy tűnt mond valamit, de aztán csak fújt egyet, és bíztatóan rám mosolygott

- Dehogy baj. De cserébe, azokon az órákon, amik velem közösek, kötelező jellegűen mellém kell ülnöd. Ha nem teszed meg, erőszakhoz folyamodom – próbált meg fenyegetően nézni, de nem sikerült, elröhögte magát, és én is vele nevettem.

- Tudod Chris. Egyre jobban kedvelem Forksot – mosolyogtam rá sejtelmesen, ő pedig mélyen a szemembe nézett, és teljesen komolyan csak annyit mondott

- Ennek felettébb örülök Kayla King – a meghitt hangulatot végül Emmett tette tönkre. Amiért egy kicsit mérges is lettem, nagyon jó volt Chris-szel beszélgetni. Ezalatt a pár perc alatt, amióta ismertem, közelebb került hozzám, mint bárki más az évek alatt. És ez nagyon tetszett nekem. Emmett előreengedett a teremben, és mint kiderült volt még 5 percünk csengő előtt, Gavin viszont már ott állt a tanári asztalnál, ezért odamentem hozzá

- Szia, bocsi, hogy most nem mentem eléd, de megismerkedtem Rockwillékkel, és ők eligazítottak – vigyorogtam, és a hátam mögé pillantottam, ahol Chris ült. Hirtelen ő is felnézett a füzetéből, és amikor tekintetünk találkozott ő is elvigyorodott. Pont Emmett padja előtt ült. Legalább ő is közelebb lesz. Nem tudom miért, de volt bennem egy kis félsz, ha Cullenékre, főleg ha Emmettre gondoltam. Ahogy Chris is mondta, volt bennük valami megmagyarázhatatlan, valami… természetfeletti. Igen, ez a szó tökéletesen igaz rájuk, természetfelettien gyönyörűek, és ha rájuk gondolok, valami furcsa ösztön azt súgja, hogy félnem kell tőlük. Eddigi életem során a megérzéseim sokkal többet segítettek, mint a valós tények. Jobban bíztam az ösztöneimben, mint bármi más ésszerű dologban. És féltem, hogy ez most is be fog bizonyosodni. A fenébe Kay, nem szabad ilyenekre gondolnod, és nem szabad ilyen gyanakvónak lenned.

- Semmi baj Kay, örülök, hogy szereztél barátokat. Apád biztosan örülni fog neki – vigyorgott rám

- Valamit tudsz Gavin Wood, és azt ajánlom, ha kedves az életed, most azonnal elmondod – fenyegettem meg játékosan

- Apád délelőtt felhívott. Beszélni akart veled, de mivel órád volt, ezért azt mondtam neki, hogy majd te felhívod. Szóval, itt a lehetőség Kay, bizonyítsd be apádnak, hogy jó kislány vagy – nyomta a kezembe a telefonját

- Itt? És most? – lepődtem meg, de ő csak mosolygott és a telefonra mutatott. Tárcsáztam az otthoni számot, és alig csöngött 3-at apám már rögtön felvette

- Haló? King lakás – mondta a szokásos dumáját

- Szia apa – köszöntem

- Kay? Jajj, kicsim annyira örülök, hogy hallom a hangod. Mi újság? Minden rendben? Jól vagy? Milyen a suli? Hogy vagy? – ömlesztett rám mindent

- Apa, nyugi. Igen, minden rendben, tetszik a suli, és már szereztem is pár barátot – mosolyogtam, biztos örülni fog neki

- Komolyan? Jaj, Kayla ez nagyon jó. És hogy bírod? Tetszik Forks?

- Igen, kezd egyre jobban tetszeni ez a hely. És otthon, minden rendben? – kérdeztem

- Persze, csak nagyon hiányzol. Nicky-nek a legjobban – hallottam, ahogy felnevet a vonal túlsó végén, és valakihez beszél

- Ott van Nick is? Odaadod neki? – mivel egyre többen kezdtek beszivárogni a terembe, ezért úgy döntöttem inkább leülök a helyemre, és ott beszélek öcsémmel. Mire leültem a székre, Nick már átvette a kagylót, és a hangján már éreztem, hogy teli szájjal vigyorog

- Nick! Hogy bírod, drága? – nevettem fel

- Ajj Kay, én ezt nem fogom sokáig bírni, nagyon hiányzol, és apa teljesen kibírhatatlan. Még azt a Lindát is elhozta a házba. Annyira rossz volt, teljesen úgy mutatta be azt a nőt, mintha a mostani anyám lenne – keseredett el

- Mi? Komolyan volt képe elvinni hozzád? – komorultam el, ez nagyon nem lesz jó.

- Annyira ciki volt Kay. Nagyon kínosan éreztem magam. Legszívesebben elküldtem volna őt is, és apát is a pokolba, de nem tehettem, hisz most már nem vagy itt, hogy megvédj – hallottam a hangján, hogy mindjárt elsírja magát, szegény kicsikém olyan érzékeny, és most teljesen védtelen

- Na jó, figyelj Nicky. Pár perc, és kezdődik az utolsó órám, rögtön utána felhívlak, és megtárgyaljuk, hogy most mi is legyen. De egyet ígérj meg kicsim. Ne hagyd magad, ha Rick keménykedik, mondd meg neki, hogy én üzenem. Ha nem viselkedik normálisan, hazamegyek, és majd én, alaposan kiosztom, őt is és a kis kurváját is. Most mennem kell Nick, majd hívlak. Szeretlek! – búcsúztam el tőle, és kinyomtam a mobilt. Elsüllyesztettem a zsebembe, és elővettem a cuccom.

- Minden rendben? – kérdezte Emmett. Ó, a fene, biztosan hallotta, hogy miket beszéltem Nick-kel. Ááá

- Persze, csak van egy kis… probléma otthon – próbáltam meg egy mosolyt magamra erőltetni, de nem volt valami meggyőző.

- Nem úgy hallatszott, mintha kicsi lenne – vonta össze a szemöldökét

- Az apám egy kétszínű dög, és most, hogy nem vagyok otthon az öcsémet terrorizálja – egyszerűsítettem le, nem akartam neki kitálalni mindent.

- Az öcséd? Nick az öcséd? – mintha egy kicsit felderült volna az arca

- Igen – bólintottam egyet, aztán Gavinre függesztettem tekintetem, hisz elkezdődött az óra.

Fogalmam sincs, mégis mi volt a tananyag, egész órán azon agyaltam, hogy most mit fogok csinálni. Legszívesebben hazautaztam volna, de mivel ez lehetetlen volt, rögtön el is vetettem. Az óra végére már kezdett egy terv kirajzolódni a fejemben, aztán kicsöngettek. Gyors biccentettem egyet Emmett felé, aztán már rohantam is ki az iskola épületéből. Tárcsáztam öcsém számát, ő pedig rögtön felvette

- Újabb fejlemény öcsi? – kérdeztem, és közben a táskámba tuszkoltam a cuccaim, aztán elindultam Gavin kocsija felé, viszont hirtelen pittyegni kezdett a mobilom

- Tartsd egy kicsit Nick, SMS-em jött – mondtam, és megnéztem az üzenetet. Gavintől jött: Sajnálom Kay, de nekem még maradnom kell, gondolom hazatalálsz. Fenébe, most még gyalogolnom is kell egy csomót. Semmi kedvem nem volt hozzá.

- Oké Nicky itt vagyok. Szóval mit szólnál hozzá, hogy ha te is idejönnél Lily-ékhez. Mondd azt apának, hogy csak egy kis időre. Aztán persze maradnál, ameddig én. Lily-ék is biztos örülni fognak. És az ágyamban is van hely – mosolyogtam

- Mondtam már, hogy te vagy a világ legjobb nővére? Rendben, összepakolok, és majd szólok, melyik géppel megyek. Most megyek, szia Kay! – búcsúzott

- Rendben, akkor most szépen hazagyalogolok, és szólok Lily-nek Nick-ről – motyogtam magamban, aztán egy hangos dudaszó ébresztett fel gondolataim közül. Hátrafordultam, és bár nem értek a kocsikhoz, azt azért felfedeztem, hogy egy Volvo állt mögöttem. Először azt hittem, hogy Cullenék, de szerencsére tévedtem. A vezető felőli ülésről egy ismerős arc nézett rám: Chris

- Szállj be King! – üvöltött ki az ablakon, és kinyitotta az ajtót nekem. Őszintén! Ki az, aki nem szállt volna be mellé?

- Szia Rockwill – köszöntem neki mosolyogva, és becsuktam az ajtót

- Eltűntél – Chris komolyan nézte az utat, de láttam, hogy egy apró mosoly bujkál a szája sarkában

- Bocs, csak beszélnem kellett az öcsémmel – mentegetőztem

- Ugyan, no problem. Hisz itt vagy, velem. Cullen meg egyedül durcázik, amiért el sem köszöntél tőle – szinte már fuldoklott a nevetéstől a mondat végére. Annyira aranyos volt. Jól esett, hogy szeret velem lenni

- Inkább az útra figyelj Christopher! – parancsoltam rá, és – komor arca láttán - legalább megtudtam, hogy nem szereti, ha a teljes nevén szólítják.

- Te tényleg el akarsz menni Cullenékkel? – törte meg a több perces csendet, ami vele nem is volt kellemetlen.

- Nem igazán, de már nem mondhatom le – grimaszoltam egyet

- Mi van King? Te sem bírod annyira Cullenéket? – vigyorgott önelégülten

- Nem erről van szó. Nem is ismerem őket. Csak… nem tudom. Tartok egy kicsit tőlük – vallottam be, Chris pedig teljesen komolyan rám nézett, és egy bíztató mosoly kíséretében megszorította a kezem, és nem is engedte el

- Nem szívesen kelek a védelmükre, de ne félj tőlük. Nem harapnak - mosolygott